EU gyorsítósáv – hogyan hozhatjuk vissza a tempót?

Az előző bejegyzésben a kínai előnyök szerkezeti okait elemeztük; most nézzük, hogyan lehet ezekre európai válasz. Az előző blogban arról beszéltünk, miben áll az Európai Unió versenyképességi hátránya Kínához képest. A mostani írás már nem politikai, hanem gyakorlati szemszögből közelíti meg a kérdést: mit tehet egy FactoryPro Kft. – vagy általában egy magyar kis- és középvállalkozás – azért, hogy az EU versenyképessége hosszútávon fenntartható legyen?

🤝1. Méretgazdaságosság és tudásmegosztás

A kínai ipar egyik legnagyobb ereje a méretgazdaságosság és a portfólió-terítés. Ez elsőre elérhetetlennek tűnhet egy KKV számára, de a szemléletet kicsiben is lehet képviselni. Olyan együttműködési platformokra lenne szükség, ahol a piacon amúgy versenytárs cégek képesek bizonyos eredményeket és fejlesztéseket közös felhasználásra elérhetővé tenni.

Ehhez természetesen komoly állami ösztönzés kell – mind anyagi, mind szervezeti formában. Például az állami támogatással megvalósuló beruházásoknál elő lehetne írni, hogy a fejlesztett új technológiák vagy berendezések koncepciótervei, 3D modelljei, vezérlési logikái bizonyos feltételek mellett hozzáférhetővé váljanak egy közös tudásmegosztási adatbankban. Cserébe a résztvevő cégek is vállalnák, hogy a saját fejlesztéseikből megosztanak másokkal.

A tudásmegosztás formái lehetnek például: nyílt forrású CAD-modellek, ipari adatbankok, standard moduláris interfészek, vagy akár közös célú fejlesztési projektek, ahol több vállalat költségmegosztással dolgozik. Ezzel nemcsak a párhuzamos fejlesztések elkerülése, hanem a technológiai tudás gyorsabb terjedése is biztosítható. Más szóval: kicsiben megvalósulna az a méretgazdaságosság és portfólió-terítés, amit Kína nagyléptékben végez.

🧪2. Duális hasznosítás – a tudás ipari kézbe adása

A második terület, ahol Európa (és különösen Magyarország) sokat javíthatna, a duális hasznosítás. A HUN-REN hálózatokban és az egyetemeken rengeteg tudás és kutatási eredmény halmozódik fel, amelyek ipari célokra kiválóan hasznosíthatók lennének – mégis kevés kerül ténylegesen gyártási környezetbe.

A tudás már megvan – csak ipari kezek közé kell kerüljön. A probléma nem a kutatók, hanem a hidak hiánya a tudomány és az ipar között. A megoldás: olyan államilag támogatott innovációs rendszerek létrehozása, amelyek nemcsak azonnali piaci igényekre reagálnak, hanem előre dolgoznak a jövő gyártástechnológiai kihívásaira.

🛠️3. Over-engineering – amikor a túltervezés drágább, mint a hiba

Ez a téma továbbra is az egyik legnagyobb kihívás az európai iparban. Meggyőződésünk szerint az over-engineering nem a géptervezésnél kezdődik, hanem már jóval előtte, a beruházástervezés fázisában. A mérnökök hajlamosak a bonyolult megoldások irányába eltolódni, mert az ad biztonságérzetet, miközben üzletileg ez sokszor indokolatlan.

Egy konkrét példa: ha egy egyszerű csavarozási feladatra robotkart, kamerarendszert és komplex mérőelektronikát alkalmazunk, miközben egy lineáris egység nyomásérzékelővel is elég lenne – az klasszikus over-engineering. Nemcsak drágább, hanem sérülékenyebb, nehezebben üzemeltethető, és a hibalehetősége is nagyobb.

A legjobb módja ennek kivédésére, ha már a projekt elején pontosan definiáljuk az elvárásokat: mire van valóban szükség, és mit érdemes elkerülni. Nem azért automatizálunk, mert trendi, hanem mert szükséges vagy megtérül. Fontos érteni, hogy a robotizálás csak egy eszköze az automatizálásnak, az automatizálás pedig csak eszköze az emberi tevékenységek kiváltásának. Mindig látni kell, hogy mit kell, mit lehet és mit érdemes automatizálni! E háromból legalább két feltételnek teljesülnie kell ahhoz, hogy egy folyamatot automatizáljunk!

Ha egy folyamatot megérné automatizálni, de olyan technikai kihívás, ami mérnökileg rendkívül kockázatos, akkor ebbe csak úgy érdemes belevágni, ha a serpenyő másik oldalán az is benne van, hogy pl. emberi egészség megóvással is jár, ha megvalósul. Csak a feltételezett haszon okán belevágni nem több mint hazárdjáték!

Még egy fontos gondolat. A minőség egy költség. Ekként is kezeljük! Ha megéri, csináljuk, ha nem éri meg, ne csináljuk!

⏱️4. Lassú iparosítás – az európai versenyképesség neuralgikus pontja

A fenti három tényező – a hiányzó tudásmegosztás, a gyenge duális hasznosítás és a túltervezés – együtt eredményezik Európa egyik legnagyobb gyengeségét: a lassú iparosítást. Egy új autóipari gyártósor projektje az alábbiak szerint néz ki egy átlagos esetben:

Ez ideális esetben is mintegy másfél év, míg a széria gyártás stabilan elindul. Ha a termékfejlesztést is hozzávesszük, akkor a teljes ciklus Európában akár három évig is eltarthat.

Ez korábban elfogadható volt, amíg az autóipar 7 éves modellciklusokkal dolgozott, de ma, amikor a kínai EV-gyártók akár 18 hónap alatt új modellt hoznak piacra, ez versenyhátrány.

🚀5. Mit tehetünk mi? – Gyorsítás európai módra

Hogy lehetséges ez, és mit tehetünk mi? A válasz nem bonyolult, de rendszerszintű gondolkodást igényel. Az alábbi javaslatokkal a fejlesztési és iparosítási ciklusok hónapokkal rövidíthetők, a költségek pedig mérsékelhetők lennének – anélkül, hogy a minőség csorbulna.

• Központi fejlesztések és iparági tudásmegosztás: Kínában sok fejlesztés állami alapon központi, majd mindenki számára elérhetővé válik. Az EU-ban hasonlót lehetne tenni: a közpénzből fejlesztett innovációkat licensz-alapon megosztani a gyártókkal, így a cégek a valódi innovációra koncentrálhatnának, nem a másolásra.
• Ésszerű automatizálás: Kínában az automatizálás aránya kisebb, de célzottabb. Európában az ellenőrzés és robotizálás mértékét vissza kell hozni az optimális szintre. Az automatizálás célja nem a bonyolítás, hanem az egyszerűsítés kell legyen.
• Gyorsabb iparosítás moduláris platformokkal: A PC-ipar mintájára standard, moduláris berendezés-architektúrákat kellene kialakítani. Ez csökkentené a specifikációs, ajánlatadási és bevezetési időket, a felfutás kockázatait, és hónapokat lehetne nyerni vele.
• EU központi fejlesztések gyakorlati hasznosítása: Ha az EU a környezetvédelem élharcosa akar lenni, akkor az ehhez szükséges innovatív technológiákat központilag kellene fejleszteni, majd az eredményeket gyártói szinten megosztani. Így a „zöld innováció” nemcsak cél, hanem versenyelőny is lehetne.
• A fejlesztés és gyártás szimbiózisának erősítése: A termékfejlesztés és iparosítás közötti kapcsolatot szorosabbra kell zárni. Ha a gyártási igények korábban bekerülnek a fejlesztésbe, a jelenlegi 3 éves ciklus akár fél évvel is rövidíthető.

✅Összegzés

Európa versenyképessége nem az állami támogatások hiányán, hanem a strukturális lassúságon csúszik el. Ha az ipar képes lenne gyorsabban reagálni, a fejlesztés és gyártás közti határokat lazítani, és az over-engineering mértékét csökkenteni, a különbség jelentős részben ledolgozható lenne.

A megoldás: több együttműködés, okosabb beruházások, ésszerű automatizálás!

A gyorsabb haladás nem a rohanásról, hanem az átgondolt tervezésről szól.
A FactoryPro ebben támogatja partnereit: célorientált követelményjegyzék‑készítéssel, hatékony projektvezetési támogatással és beruházás‑optimalizálással segítjük, hogy a fejlesztési elképzelésekből valós, versenyképes ipari megoldások szülessenek – időben, költséghatékonyan és fenntartható módon.