Over engineering: amikor a „no risk” a legnagyobb kockázat

Az előző bejegyzéseinkben az európai ipar versenyképességének nagy kérdéseit jártuk körül: a szabályozási környezetet, a döntéshozatal lassulását, és azt az egyre nyilvánvalóbb tényt, hogy az EU egyre nehezebben tart lépést a globális versenytársakkal – különösen Kínával. Ezek bár gazdaságstratégiai problémák, ugyanakkor a mindennapi ipari gyakorlatban is nagyon kézzelfogható formában jelennek meg: elvesztegetett időben, túlbonyolított beruházásokban és alacsony hatékonyságban.

Az európai ipar egyik legnagyobb problémája nem a technológia hiánya, hanem az, ahogyan használjuk.

Egyre gyakrabban találkozunk olyan beruházásokkal, ahol a cél a „no risk” – ennek ára viszont a túlbonyolított, drága és sokszor feleslegesen merev megoldás. Ez az over engineering klasszikus esete: amikor a biztonságra törekvés végül maga válik kockázattá.

Mi a saját munkánk során újra és újra ugyanabba a mintába futunk bele: ipari projektek indulnak el komoly CAPEX-szel, de gyenge előkészítéssel. Félkész elképzelésekből lesznek automatizált rendszerek, amelyek végül nem hozzák azt a hatékonyságot, amit eredetileg vártak tőlük. Az eredmény ismerős: csúszó határidők, ECR-ek sorozata, utólagos módosítások, és egyre drágább beruházások. Ezek már nem elszigetelt hibák, hanem egy szélesebb ipari gondolkodásmód tünetei.

A FactoryPro azért jött létre, mert hisszük, van mód és lehet is ezen változtatni. Olyan mérnöki szemléletet akarunk meghonosítani, amely az egyszerűségre, az előrelátó gondolkodásra és a valódi üzleti hatékonyságra fókuszál és nem mindent pénzzel, az automatizálási szintek öncélú növelésével akar megoldani. Ezt a megközelítést mi RISC-logikának hívjuk – és a következőkben azt szeretnénk megmutatni, mit jelent ez az ipari gyakorlatban, és miért lehet ez egy apró, de fontos válasz a sokkal nagyobb európai problémára.

Címszavakban számunkra a RISC a következőket jelenti:

✔ R – Reduce - Csökkenteni a komplexitást, lebontani a lényeget.

✔ I – Identify - Azonosítani a valódi funkcionális követelményeket.

✔ S – Segment - Kis, önállóan kezelhető egységekre bontani a projektet.

✔ C – Confirm - Minél korábban bizonyítani, hogy a koncepció műszakilag életképes.

Mit jelent a RISC-logika a gyakorlatban?

A RISC-logika nem egy újabb divatos módszertan és nem egy tanácsadói keretrendszer.

Egyszerűen annak a felismerése, hogy az ipari beruházások jelentős része nem technológiai korlátok, hanem rossz döntési reflexek miatt válik drágává, bonyolulttá és kockázatossá.

Néhány tipikus példa a mindennapi gyakorlatból:

1. Automatizálás ott is, ahol nincs valódi üzleti indoka

Rendszeresen látunk olyan projekteket, ahol egy manuális vagy félautomata műveletet teljes robotos cellával akarnak kiváltani – nem azért, mert ez szükséges, hanem mert „így szoktuk” vagy mert a beruházás CAPEX-oldalon épp belefér.

A RISC-logika ilyenkor nem azt kérdezi, hogy meg lehet-e csinálni, hanem azt, hogy milyen egyszerűbb megoldás hozza ugyanazt az üzleti eredményt kevesebb kockázattal. (és itt nem csak műszaki, hanem üzemeltetési kockázatra is érdemes gondolni!)

2. Túldefiniált megoldások, aluldefiniált célok

Sok projekt már az elején elveszik a részletekben: szenzortípusok, ciklusidők, robotmodellek kerülnek a fókuszba, miközben az alapvető kérdések nincsenek tisztázva.

Mi a valódi cél?

Mi az, ami üzletileg kritikus, és mi az, ami csak „nice to have”?

A RISC-szemlélet a követelmények priorizálásával kezd, nem a megoldások felsorolásával.

3. Túlkomplikált megoldások - ECR-cunamik, mint tünet

A rosszul előkészített, túlbonyolított projektek természetes velejárója az ECR-ek sorozata.

Ez rövid távon akár bevételt is termelhet a beszállítói oldalon, ezért onnan reflexió nem várható, de ez nem üzleti modell, hosszú távon felborítja az erőforrás-tervezést, csúszásokat okoz, és rombolja a bizalmat, vevői oldalon meg maga a rémálom.

A RISC-logika célja nem az ECR-ek „menedzselése”, hanem az, hogy a bonyolult feladatokat addig bontsa le kisebb elemekre, míg „egyszerűvé” nem válnak, ezzel az ECR-ek gyökérokát igyekszik kezelni.

4. Over engineering – amikor a „no risk” a legnagyobb kockázat

Amikor nincs idő vagy kapacitás egy egyszerűbb megoldást végig gondolni és kipróbálni, a mérnöki reflex sokszor a no risk irányába visz: elővesszük a „biztos” megoldást, még akkor is, ha az drágább, bonyolultabb és valójában felesleges.

A RISC-logika ezzel szemben azt mondja: nem elkerülni kell a kockázatot, hanem minél korábban bizonyítani, hogy egy egyszerűbb koncepció is műszakilag életképes. Ha ezt időben megerősítjük, nincs szükség túlméretezett megoldásokra.

Hisszük, hogy a ráfordított mérnöki órák mindig megtérülnek – mert az over engineering igazi ára nem a kockázat, hanem annak a hiánya.

Az európai ipar versenyképességi problémáira nyilván nem egyetlen módszertan ad választ, és nem is egy kis mérnöki csapat fogja „megmenteni” az EU-t. Ugyanakkor hisszük, hogy a hatékonyság elvesztése nem csak politikai vagy strukturális kérdés, hanem nagyon is napi mérnöki döntések sorozata.

A RISC-logika számunkra ezt jelenti: visszatalálni az átgondolt, egyszerű, bizonyított megoldásokhoz, mielőtt reflexből a legdrágább és legbonyolultabb irányba indulnánk el. Ha Európa újra versenyképes akar lenni, annak nem csak nagy stratégiákban, hanem ilyen apró, de következetes szemléletváltásokban is meg kell jelennie.

A következő bejegyzésekben ezt a szemléletet már nem elvi szinten, hanem konkrét ipari helyzeteken és módszertani példákon keresztül szeretnénk bemutatni: hol csúszik el leggyakrabban az előkészítés, milyen pontokon érdemes megállni és visszakérdezni, és hogyan lehet a RISC-logikát a gyakorlatban is alkalmazni – akár kis, akár nagy beruházások esetén.